- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
Nem túl régen szomszédasszonyommal összefutottunk egy kávéra, hadd ne mondjam több órás beszélgetés lett belőle, mivel elég régen ültünk le megvitatni a dolgainkat (család, munka, események az utcánkban és a személyes életünkben) 😊😏😕😝👹
Természetesen kitértünk a hobbimra, megkérdezte kézimunkázok még? Mondtam, hogy igen......... hosszú hallgatás után elmondta. Az utca másik végén levő ismerőse aki már tőlünk is jóval öregebb volt, nem akarta már itt folytatni a varrogatást így elköltözött az örök kézimunkázós mezőkre. Az örökösei pedig minden hobbijával kapcsolatos dolgát, úgy mondhatnám a szemétre dobálták. Itt jött a kérdés, szerintem az én utódaim értékelik majd azt amibe annyi pénzt és fáradságot fektettem?
Nem tudom, DE azt igen nekem mennyi örömöt jelentett egy hímzés elkészülte.
Milyen csodás érzés mikor meg sikerül csinálnom egy bonyolultabb mintát.
Mikor egy nagyobb hímzést amit éveken keresztül kisebb, nagyobb megszakításokkal készítek és egyszer csak befejezem. Napokig tudom nézni a részleteit, minden kis levélkének, virágnak, bokornak, fának, házikónak, ablaknak, figurának, arcnak története van. Ezeket csak én tudom és szívet melengető érzésekkel tölt el mikor ránézek. Talán elmosolyodok magamba, hogy igen ezt is megcsináltam, számomra ezek az apró kihívások nagy örömök, kiteljesedek bennük.
Nem beszélve a kisebb minták megvalósításáról, ezek a varráskor és a végleges forma megadásakor is jó érzéssel töltenek el.
Sok hasonló gondolatot érzek, kavarog bennem ami számomra olyan mint a "narkotikum" azt leszögezem, ez is káros szenvedély.....és még is más. Aki ezt műveli annak nem kell magyaráznom, tudja.😤
Itt egy régen kivarrt és most befejezett varrományom. ( nagyzásnak tűnt volna azt írnom kollekció) 😊
Horgolással, kötéssel is így vagyok szeretem csinálni és örömet okoz mikor készítem az, hogy mi lesz velük később már maradjon a jövő titka.
Szép napokat, jó egészséget kívánok mindenkinek aki erre tévedt és elolvasta a gondolataimat
Természetesen kitértünk a hobbimra, megkérdezte kézimunkázok még? Mondtam, hogy igen......... hosszú hallgatás után elmondta. Az utca másik végén levő ismerőse aki már tőlünk is jóval öregebb volt, nem akarta már itt folytatni a varrogatást így elköltözött az örök kézimunkázós mezőkre. Az örökösei pedig minden hobbijával kapcsolatos dolgát, úgy mondhatnám a szemétre dobálták. Itt jött a kérdés, szerintem az én utódaim értékelik majd azt amibe annyi pénzt és fáradságot fektettem?
Nem tudom, DE azt igen nekem mennyi örömöt jelentett egy hímzés elkészülte.
Milyen csodás érzés mikor meg sikerül csinálnom egy bonyolultabb mintát.
Mikor egy nagyobb hímzést amit éveken keresztül kisebb, nagyobb megszakításokkal készítek és egyszer csak befejezem. Napokig tudom nézni a részleteit, minden kis levélkének, virágnak, bokornak, fának, házikónak, ablaknak, figurának, arcnak története van. Ezeket csak én tudom és szívet melengető érzésekkel tölt el mikor ránézek. Talán elmosolyodok magamba, hogy igen ezt is megcsináltam, számomra ezek az apró kihívások nagy örömök, kiteljesedek bennük.
Nem beszélve a kisebb minták megvalósításáról, ezek a varráskor és a végleges forma megadásakor is jó érzéssel töltenek el.
Sok hasonló gondolatot érzek, kavarog bennem ami számomra olyan mint a "narkotikum" azt leszögezem, ez is káros szenvedély.....és még is más. Aki ezt műveli annak nem kell magyaráznom, tudja.😤
Szép napokat, jó egészséget kívánok mindenkinek aki erre tévedt és elolvasta a gondolataimat
Mestermunka! csodaszépek, nagyon tetszik mindegyik.
VálaszTörlésNem, nem fogja senki sem már megbecsülni a kézimunkákat (persze, mint mindenütt, itt is vannak kivételek!!) Látom az anyósom ottmaradt kézimunkáit (él még hála Istennek, de nem otthon tartózkodik) ha ő is elmegy egyszer abba a másik világba, tudom, hogy a másik fiáék az összeset kihajítják a szemétbe. Én már nem tudom megmenteni, de talán már nem is akarnám elhozni, mert sem helyem nincs, sem használni nem tudom. És ha belegondolok, hány ezer tűböködés van mögötte, a sírás kerülget. Nem is akarok gondolni rá, mert csak szomorúság marad utána...
Vigasztaljon a tudat neki örömöt szerzett még készítette. Természetesen változnak az ízlések és a kézimunka is alakul. Természetesen a népművészet az más, de azt sem rakhatjuk bárhova.
TörlésBennem is sokszor felmerül, persze tudom a választ is, mi lesz a sok kézimunkával, ami nem csak az enyém, még a nagymamám szőtte, csomózta asztal terítő, a másik mamám sok horgolt kézimunkái, anyu dolgai és az enyémek...Változnak a divatok...Én sem tudom hova tenni, de mégsem tudom kidobni...Persze most hozhatnák fel egy más jellegű problémát is, ami a mostani fiatalokra nagyon jellemző, de nem akarok senkit megbántani .Mi máskép voltunk szoktatva? vagy csak úgy jött magától...
VálaszTörlésDe hogy visszakanyarodjak a hímzésedhez gyönyörű, a himzés fajtái... mesés ahogy variáltad...Nekem azt hiszem nagy falat...bár az utolsó szívecskéd mintáját már rég rakosgattam... de hogy valaha kész lesz e kitudja...Szóval szépek jó ránézni a szíveidre...Neked is jó egészséget és minden jót!
Az már nem érdekel mi lesz vele, hiszen a boldogság kárpótol amíg készítem és utána ha ránézek az is öröm. Kézimunkák legalább megmaradnak (egy ideig) a füst pedig elszáll. Köszönöm
TörlésIgen, ez a gondolat bennem is felmerült, mikor egy idős néninél voltam az idősek otthonában, és a szobája sk keresztszemes képekkel volt tele. Egyik sem tetszett. De neki biztos sokat jelentettek. Akkor is, amikor varrta őket, és utána is.
VálaszTörlésIgyekszem őrizni, használni az örökségemet. A nagymamámtól kapott háziszőttes lepedővel ágyaztam meg egyszer a kislányomnak még akkor, is ha tiltakozott. Jó alkalom volt arra, hogy beszélgessünk a dédijéről, akit sohasem látott.
Remélem, a kislányom is megőriz majd valamit, és tovább mondja a mesét...
Az élet rendje, változunk átalakulunk főleg az ízlés világunk. Nekem sem tetszenek már a kezdetekben készített hímzéseim. Ebben a felgyorsult világban minden nagyon gyorsan idejétmúlt lesz, jönnek a szebbek modernebbek. Gyökereinket és a múltat őrizni kell, ha csak egy lepedő egy esti beszélgetés formájában is.
TörlésIgen, ez tényleg nagy dilemma , amit felvetsz Juci, de veled értek egyet -- az legyen az utánunk jövő generáció problémája , mit kezd az örökségével. Az a fontos, hogy nekünk, akik most ilyenekre költünk, töltjük vele az időnket örömet szerez , büszkeséggel tölt el, ha sikerül valamit létrehozni a két kezünkkel. Kívánom minden alkotótársnak , csak alkossatok a saját kedvtelésetekre , örömetekre , minél többet, jó egészségben ! :-)
VálaszTörlésKöszönöm Ági, kívánok neked is nagyos sok örömteli alkotást, jó egészségben!
TörlésHűha! Nagyon nehéz és elgondolkodtató kérdést kaptál! Nemcsak téged gondolkodtatott el, hanem többünket. Jól írtad, ez narkotikum! Kell, és kész! Erről fölösleges is többet beszélni.
VálaszTörlésSokszor elgondolkodtam már én is rajta, hogy milyen örömmel, odafigyeléssel készítek el egy-egy kis munkát, és milyen rosszul esik látni, hogy ezeknek a daraboknak a fiatalok szemében nincs sok értéke. Kivételek itt is vannak azért, ha nem is sok.
Nevezd csak kollekciónak, mert az és igazán szép munka! Gratulálok! Csak narkotizálj tovább! Öröm nézni a szebbnél szebb, igényes munkáidat.
Lényeg mancoka az öröm, amit okoz. Virágaink is rengeteg örömet és munkát adnak, de azt másként látjuk, érdekes megközelítés ez is :) megérne egy bejegyzést, hiszen neked a virágaid jelentik mondhatom ugyan ezt az érzést, vagy nem?
TörlésGyönyörűek lettek a munkáid!!!!
VálaszTörlésÉn már régebben szembe néztem evvel a kérdéssel, majd nyugtáztam, hogy igen, minden a szemétre kerül. Magunk örömére készítjük, ezért kár eltenni vigyázva a használati tárgyakra, nehogy piszkolódjanak. Használd és koszolódjon, de a lelkednek örömet okozzon a látványa. Mert másnak nem fog. A készítése okoz örömet, egyfajta meditatív állapotba hoz, idegnyugtató, elfoglaltságnak minőségi.
Igen, valahogy így.
VálaszTörlésInkább a vidám dologgal kezdem: gyönyörűek lettek a szívek! A hímzések is nagyon szépek, és gyönyörűen feszítetted őket a hungarocellre, mestermunka!
VálaszTörlésTudod, én mostanában sokszor ezért nem is hímzek, mert tele van a szkrény egyik polca kész munkákkal, ami nem kell senkinek. És persze, élvezem csinálni, de ha rosszabb kedvem van, mindig megkérdezem magamtól: minek?
Aztán persze újra csak beleszeretek egy mintába :)
Szép napokat, sok öröm-munkát Neked is!
Köszönöm Palkó!
Törlés"Nagyanyáink" mikor a lepedő széleket hímezték biztos ők is tudták talán soha nem lesz használva, vagy csak nagyon kevés alkalommal....és még is csinálták valamiért.
Nekem öröm és boldogság a többi mellékes.